Pénteken, február 22-én egy jeles eseményt ünnepeltünk. Hosszú tanulmányaim után megszerzett oklevél átadására került sor a Corvinus (leánykori nevén a Közgáz) Fővám téri főépületében. Tekintve, hogy dél körüli végzésre lehetett számítani, az alkalomhoz egy jó ebéd dukált valahol a környéken. Azt az elején tisztáztam, hogy olyan helyre mennék, ahol jót lehet enni, eredeti a hangulat, de azért van benne egyszerűség. Alapos felkészülést igénylőként megnéztem Gault Millau 2012-et. A Borssó jó környékbeli hely, de ettől eggyel kevésbé befutott helyre szerettem volna menni. Két hely tűnt már-már befutónak, de végül kiestek: a Sörház utcai Chéf Café téli időszakban csak délután vannak nyitva, a Képíró utcai Il Pittore étterem pedig azt írta a Facebook oldalán, hogy múlt hétfőtől bizonytalan ideig zárva vannak. Már-már kezdtem elszomorodni, de aztán bevillant, hogy ott van a környéken a Borbíróság a Csarnok téren. Csak kívülről láttam eddig, de honlapja nagyon szimpatikus volt, feleségemnek, a család gasztroszakértőjének is tetszett. Hát foglaltam, és mondhatom nem bántam meg.
Kedves fogadtatásban volt részünk, vendégekkel tele volt az étterem. Hatan gyakorlatilag végig ettük az étlapot. A kacsa mell steakről, gulyáslevesről és kis csülkökről ódákat zengtek asztaltársaim, de azt gondolom nekem a saját élményeimről érdemes beszámolni. Nagyböjti péntekre tekintettel én a húsmentes fogásokra koncentráltam. Bár azt hiszem, a böjti szokások egyházatyái nem gondolhattak ilyen ízélményekre. Először jött egy kis pálinkás koccintás után (én birsalmát ittam), jött kis étvágygerjesztő falat: a ház kiváló kenyere, aszalt paradicsom és jó kis vaj. A levesválasztsom paszternák krémleves karamellizált sonkahagymával volt. Most először volt módom találkozni paszternákkal, kellemes volt. Fás részekről szó sem volt, a turmixolás homogén volt, de mégis kellemes, a hagyma remek volt. Aztán jött a második fogásként az árpa rizottó zöldségekkel. Mifelénk, Észak-Magyarországon gersliként ismert árpagyöngyöt évekkel ezelőtt csak a töltött káposzta kiváló alkotóelemeként ismertem, de az utóbbi időkben feleségem, mint egy igazán egészséges gabonatermékként ismertette velem. A Borbíróság rizottója megerősítette a pozitív tapasztalokat. Puhára párolt, de mégis ropogós árpagyöngye, finom zöldségekkel sajttal meghintve kiváló folytatás volt. Közben pedig a kiváló, majdnem a teljes magyar borválasztékot Tokaj-Hegyaljáról ittunk egy jó kis cuvéét: Bodrog Borműhely Löszbor 2011. Ez fantasztikus bor, kellemes harmónia. Testes, de mégis könnyű! Csak ajánlani tudom. Desszertként, tekintettel csokitól való tartózkodásomra Rákóczi túróst ettem volna, Sajnos az elfogyott (ez volt az egyetlen negatívum az egész ebéd sorám) túrógombócot választottam. Könnyű kis gombóc jött, nagyszerű kis vaníliás cukros, tejföllel. Kiváló textúra, jól esett egy nagy ebéd végén is. Ha már ünnepeltünk, azt gondoltam, hogy mindenképpen dukál egy kis desszertbor is az édességhez. Ezt sem bántam meg: Szent Tamás Király Furmint 2011. Nagyszerű volt!
Összegezve: kiváló ételek, jó alapanyagot tükrözve (szerintem a Fővám téri csarnok közelsége biztosíték erre), kompetens és kedves szervíz, jó élmények. Érdemes kipróbálni. Remélem a szerkesztők a következő Magyar Gau Millau-ba megeresztenek egy tesztet rájuk. Szerintem nem fogják megbánni...
