demizson (bor&Élet)

Pénteken, február 22-én egy jeles eseményt ünnepeltünk. Hosszú tanulmányaim után megszerzett oklevél átadására került  sor a Corvinus (leánykori nevén a Közgáz) Fővám téri főépületében. Tekintve, hogy dél körüli végzésre lehetett számítani, az alkalomhoz egy jó ebéd dukált valahol a környéken. Azt az elején tisztáztam, hogy olyan helyre mennék, ahol jót lehet enni, eredeti a hangulat, de azért van benne egyszerűség. Alapos felkészülést igénylőként megnéztem Gault Millau 2012-et. A Borssó jó környékbeli hely, de ettől eggyel kevésbé befutott helyre szerettem volna menni. Két hely tűnt már-már befutónak, de végül kiestek: a Sörház utcai Chéf Café téli időszakban csak délután vannak nyitva, a Képíró utcai Il Pittore étterem pedig azt írta a Facebook oldalán, hogy múlt hétfőtől bizonytalan ideig zárva vannak. Már-már kezdtem elszomorodni, de aztán bevillant, hogy ott van a környéken a Borbíróság a Csarnok téren. Csak kívülről láttam eddig, de honlapja nagyon szimpatikus volt, feleségemnek, a család gasztroszakértőjének is tetszett. Hát foglaltam, és mondhatom nem bántam meg. 

Az elmúlt héten jelentették be, hogy változások lesznek a Tokaj Kereskedőháznál és új vezérigazgató viszi tovább a céget. Meglepő volt a dolog, mert a bejelentés előtt két nappal még 20 éves születésnap volt reflektorfényben. Az első nyilatkozatstop után Demeter Ervin megyei kormánymegbízott megtörte a csendet és a minőségi, mintabirtok megvalósítását jelezte, mint célt. Lelkes Tokaj rajongóként, bízom benne, hogy a váltás során a megőrzendő értékek megmaradnak, és a negatív dolgok helyett jók lépnek. Sokdimenziós a dolog: a lehetőségek adottak, de könnyű rontani is. Mindez talán az egész borvidékre kihatással lehet. Kiss István, borász szakember korábbi vezérigazgató nem nyilatkozott. Az új vezető Goreczky Gergely, aki a borász szakmán kívülről jön, sem adott számot elképzeléseiről eddig a nyilvánosság felé. Én egyet tehetek: figyelek és várok. Aztán jövőre kíváncsian kóstolom a 2013-as kerházas borokat. Reméljük, lesz mit..

Most, hogy a feleségem (Pomme Pomme) szülési szabadságra ment, kicsit visszavonult a főzési feladatokból. Ezt tehetjük azért is, mivel anyukám, anyósom nagyszerű koszttal lát el minket. Viszont azt gondoltam, hogy nekem is ki kell vennem a részem a főzésből, és legalább a saját önérzetem érdekében felmutatnék valamit a konyhában is. Így legalább a kedves szomszédunkkal ide-odajáró tányérokra én is rátudnék tenni valamit, viszonzandó a jó kis sütőtököket.

A munka eredménnyel járt, kettő dologban is sikerült kibontakoznom:

1. Csokis-gesztenyés rétes:  A Vízkeresztre készített, gesztenyével töltött Háromkirályok süteménytől kapva az ihletet csokis gesztenyés rétes készítettem. A hivatkozott alapsütemény tölteléket készítettem el (étcsokit tejszínbe feloldva, majd belekeverve narancshéjat, a gesztenyét). De a saját innováció érdekében tettem bele 15 dekányi fagyasztott, magozott meggyet is. Aztán a jó kis krémet betettem réteslapba (4 lapot használva, csigaszerűen feltekerve). Íme a végeredmény (az íze is legalább olyan jó lett, mint ahogy kinéz):

Mivel blogom alapvetően borról szól, ezért arról is beszámolnék, hogy ittunk egy jó kis Heimann Merlot 2011-et hozzá, kítűnő párítás. A meggy, étkocsi és a merlot nagyon jól megy együtt.

2. Tejszínes ragus tészta: A mostani és egykori kollégisták nagy részének főzőtudományában szinte kizárólagos szerepet töltenek be a tészták. Ezzel én is így vagyok. Ha tehettem azért igyekeztem saját ragut készíteni a tésztához, túllépve az egyébként ízletes Maggi/Knorr stb. Bolognai, Milánói és Carbonara (Carbonárának nevezett tejszínes) szószokon. A nagy elhatározás közepette tegnap felelevenítettem a tudományt.

Először is 1 fej hagymát felkockázva olívaolajon megpároltam (minden rendes étel ezzel a mozzanattal kezdődik). Erre rátettem egy kb. 15-20 dekányi füstölt húst felkockázva (származási hely: miskolci piac, ózdi őstermelőtől, kiváló termék, kellően sózva, így külön nem kellett sózni már az ételt). Majd amikor eléggé párolt/ átsült volt a ragualap rátettem egy doboz kukoricakonzervet és egy doboz gombakonzervet (persze a fémdobozok nélkül). Fedőalap párolódott ez a kis egyveleg, kakukkfű és bazsalikom társaságában. Negyedórás rotyogtatás után kb. 3 deci tejszínnel, amibe belekevertem a rétes megkenésére szolgáló tojás maradékát felengedtem a ragut. Ismét adtam hozzá az előbb említett fűszereket: bazsalikom és kakukkfű.

Vasárnapi ebédhez méltó kis ragu keveredett belőle. Pommepomme-nak is ízlett:

 Ehhez az ételhez is dukált egy kis bor. Az egyszerűbb kategóriából választottam, mégpedig Varga Pincészet Balaton Juhfark 2010-et. Asztali bor, ár-érték arányban helyén van. Könnyed bor. Több helyen láttam eléggé negatív véleményt erről a borról utólag (lsd. pl. Borozunk, vagy Élet & Bor). De szerintem egy 500 forint körüli árú bortól nem érdemes burgundiai grand cru minőséget várni.

A nagy sikerre tekintettel lehet, hogy még folytatás következik, főzés fronton is....