Most, hogy a feleségem (Pomme Pomme) szülési szabadságra ment, kicsit visszavonult a főzési feladatokból. Ezt tehetjük azért is, mivel anyukám, anyósom nagyszerű koszttal lát el minket. Viszont azt gondoltam, hogy nekem is ki kell vennem a részem a főzésből, és legalább a saját önérzetem érdekében felmutatnék valamit a konyhában is. Így legalább a kedves szomszédunkkal ide-odajáró tányérokra én is rátudnék tenni valamit, viszonzandó a jó kis sütőtököket.
A munka eredménnyel járt, kettő dologban is sikerült kibontakoznom:
1. Csokis-gesztenyés rétes: A Vízkeresztre készített, gesztenyével töltött Háromkirályok süteménytől kapva az ihletet csokis gesztenyés rétes készítettem. A hivatkozott alapsütemény tölteléket készítettem el (étcsokit tejszínbe feloldva, majd belekeverve narancshéjat, a gesztenyét). De a saját innováció érdekében tettem bele 15 dekányi fagyasztott, magozott meggyet is. Aztán a jó kis krémet betettem réteslapba (4 lapot használva, csigaszerűen feltekerve). Íme a végeredmény (az íze is legalább olyan jó lett, mint ahogy kinéz):
Mivel blogom alapvetően borról szól, ezért arról is beszámolnék, hogy ittunk egy jó kis Heimann Merlot 2011-et hozzá, kítűnő párítás. A meggy, étkocsi és a merlot nagyon jól megy együtt.
2. Tejszínes ragus tészta: A mostani és egykori kollégisták nagy részének főzőtudományában szinte kizárólagos szerepet töltenek be a tészták. Ezzel én is így vagyok. Ha tehettem azért igyekeztem saját ragut készíteni a tésztához, túllépve az egyébként ízletes Maggi/Knorr stb. Bolognai, Milánói és Carbonara (Carbonárának nevezett tejszínes) szószokon. A nagy elhatározás közepette tegnap felelevenítettem a tudományt.
Először is 1 fej hagymát felkockázva olívaolajon megpároltam (minden rendes étel ezzel a mozzanattal kezdődik). Erre rátettem egy kb. 15-20 dekányi füstölt húst felkockázva (származási hely: miskolci piac, ózdi őstermelőtől, kiváló termék, kellően sózva, így külön nem kellett sózni már az ételt). Majd amikor eléggé párolt/ átsült volt a ragualap rátettem egy doboz kukoricakonzervet és egy doboz gombakonzervet (persze a fémdobozok nélkül). Fedőalap párolódott ez a kis egyveleg, kakukkfű és bazsalikom társaságában. Negyedórás rotyogtatás után kb. 3 deci tejszínnel, amibe belekevertem a rétes megkenésére szolgáló tojás maradékát felengedtem a ragut. Ismét adtam hozzá az előbb említett fűszereket: bazsalikom és kakukkfű.
Vasárnapi ebédhez méltó kis ragu keveredett belőle. Pommepomme-nak is ízlett:
Ehhez az ételhez is dukált egy kis bor. Az egyszerűbb kategóriából választottam, mégpedig Varga Pincészet Balaton Juhfark 2010-et. Asztali bor, ár-érték arányban helyén van. Könnyed bor. Több helyen láttam eléggé negatív véleményt erről a borról utólag (lsd. pl. Borozunk, vagy Élet & Bor). De szerintem egy 500 forint körüli árú bortól nem érdemes burgundiai grand cru minőséget várni.
A nagy sikerre tekintettel lehet, hogy még folytatás következik, főzés fronton is....
