demizson (bor&Élet)

Ha Karácsony, akkor illik valami jó bort inni. A családi jövés-menés miatt mi már tartottunk egy kis előkarácsonyt december 22-én. Szamorodni volt porondon. Száraz az előételhez, koccintáshoz és főételhez (Karádi-Berger 2010), édes a desszerthez (Tokajicum, 2012) A szamorodni egy érdekes bor: régen ez volt a főbor Tokaj-Hegyalján, az aszútól eltérően nem csak az aszúsodott szemet kerülnek bele és hagyományosan egy hártya alatt történik az érlelődés. De mára vesztett a fényéből a szamorodni és sokan nehezen közelítik meg. (http://www.foodandwine.hu/2009/01/08/tokaji-szamorodni-hogyan-kostoljuk/)

Kóstolni is nehéz. Amikor felbontottuk a száraz tételt és kortyolgattuk a diós jegyek kibontakoztak, de nem volt az igazi. Rájöttem, hogy szellőztetni kell. Vagy egy félórát szellőztettük és jobb lett. Valószínűleg többet kell szellőztetni. Benyák Zoltán szerint akár 1-2 napot is lehet szellőztetni. Kicsit olyan ez mint a Vin Jaune Jurában, Franciaországban. Még kísérletezgetem, legközelebb Samuel Tinonét fogom kipróbálni. Az édes szamorodnival nem volt gond, ott minden egyértelmű volt. Jól esett a gesztenyepüréhez (ár érték arány kiváló, most a Penny Marketben 1300 forint egy palack). Ezzel kivánok Boldog Karácsonyt! Legközelebb pezsgő élményekkel jelentkezem!

Idén is kóstoltunk. Idén horizontálisan, vertikálisan: sárga muskotályt és furmintot: a borsor itt elérhető.

Jó kis sor jött össze. Számomra a legjobb: Lenkey Furmint 2005 (az agárdi Spar-ban leltem rá nyáron :o))

A többiek is szépen szerepeltek: Árvay Angi, Hilltop, Kreinbacher, Homonna és a többiek is...

Múltkor nagyon megdícsértem a Laci Konyhát. A héten egy kollégám búcsúztatójára azt találtam ki, hogy menjünk oda. Hát nagyot csalódtam! Esti menüjellegű kínálat nagyon gyér (bár a 3800 forintos menü ajánlat 18.00 és 19.00 között korrekt) + az italok nagyon drágák. 3 decis sör 750 forint, nincs palack ár a borokra. Tudom, hogy valamiből meg kell élni + nagy érték a Gault Millau előkelő helyezés növeli az árat, de azért szerintem a Hegedűs Gyula utca pince helyiségéből nem néz ki jól Onyx szintű italár. Az Olimpia szerintem ezt jól csinálja (http://olimpiavendeglo.net63.net/) 

Ha palackot rendel az ember, akkor természetesen kihozzák. Viszont a kimért bornál nem szokták, pedig én szeretném. Most kiderült, hogy ez nem elérhetetlen. Az elmúlt két hétben két helyen is megtették:

Laci Konyha! Hegedűs Gyula utca, Budapest (http://lacikonyha.com/)  (Szentesi József Rajnai Rizlinget ittam)

Macok Bisztró, Eger (http://www.imolaudvarhaz.hu/macok-bisztro-borbar.html) (Imola udvarház, Dózsa György tér (Tinódi Lantos Sebestyén tér) (Juhász Primőr rozé, St. Andrea Ferenchegy Chardonnay, Szepsy Furmint)

Kedves Éttermesek! Legyenek szívesek példát venni...

(legközelebb Egerről írok majd)

Pénteken, február 22-én egy jeles eseményt ünnepeltünk. Hosszú tanulmányaim után megszerzett oklevél átadására került  sor a Corvinus (leánykori nevén a Közgáz) Fővám téri főépületében. Tekintve, hogy dél körüli végzésre lehetett számítani, az alkalomhoz egy jó ebéd dukált valahol a környéken. Azt az elején tisztáztam, hogy olyan helyre mennék, ahol jót lehet enni, eredeti a hangulat, de azért van benne egyszerűség. Alapos felkészülést igénylőként megnéztem Gault Millau 2012-et. A Borssó jó környékbeli hely, de ettől eggyel kevésbé befutott helyre szerettem volna menni. Két hely tűnt már-már befutónak, de végül kiestek: a Sörház utcai Chéf Café téli időszakban csak délután vannak nyitva, a Képíró utcai Il Pittore étterem pedig azt írta a Facebook oldalán, hogy múlt hétfőtől bizonytalan ideig zárva vannak. Már-már kezdtem elszomorodni, de aztán bevillant, hogy ott van a környéken a Borbíróság a Csarnok téren. Csak kívülről láttam eddig, de honlapja nagyon szimpatikus volt, feleségemnek, a család gasztroszakértőjének is tetszett. Hát foglaltam, és mondhatom nem bántam meg. 

Az elmúlt héten jelentették be, hogy változások lesznek a Tokaj Kereskedőháznál és új vezérigazgató viszi tovább a céget. Meglepő volt a dolog, mert a bejelentés előtt két nappal még 20 éves születésnap volt reflektorfényben. Az első nyilatkozatstop után Demeter Ervin megyei kormánymegbízott megtörte a csendet és a minőségi, mintabirtok megvalósítását jelezte, mint célt. Lelkes Tokaj rajongóként, bízom benne, hogy a váltás során a megőrzendő értékek megmaradnak, és a negatív dolgok helyett jók lépnek. Sokdimenziós a dolog: a lehetőségek adottak, de könnyű rontani is. Mindez talán az egész borvidékre kihatással lehet. Kiss István, borász szakember korábbi vezérigazgató nem nyilatkozott. Az új vezető Goreczky Gergely, aki a borász szakmán kívülről jön, sem adott számot elképzeléseiről eddig a nyilvánosság felé. Én egyet tehetek: figyelek és várok. Aztán jövőre kíváncsian kóstolom a 2013-as kerházas borokat. Reméljük, lesz mit..

Most, hogy a feleségem (Pomme Pomme) szülési szabadságra ment, kicsit visszavonult a főzési feladatokból. Ezt tehetjük azért is, mivel anyukám, anyósom nagyszerű koszttal lát el minket. Viszont azt gondoltam, hogy nekem is ki kell vennem a részem a főzésből, és legalább a saját önérzetem érdekében felmutatnék valamit a konyhában is. Így legalább a kedves szomszédunkkal ide-odajáró tányérokra én is rátudnék tenni valamit, viszonzandó a jó kis sütőtököket.

A munka eredménnyel járt, kettő dologban is sikerült kibontakoznom:

1. Csokis-gesztenyés rétes:  A Vízkeresztre készített, gesztenyével töltött Háromkirályok süteménytől kapva az ihletet csokis gesztenyés rétes készítettem. A hivatkozott alapsütemény tölteléket készítettem el (étcsokit tejszínbe feloldva, majd belekeverve narancshéjat, a gesztenyét). De a saját innováció érdekében tettem bele 15 dekányi fagyasztott, magozott meggyet is. Aztán a jó kis krémet betettem réteslapba (4 lapot használva, csigaszerűen feltekerve). Íme a végeredmény (az íze is legalább olyan jó lett, mint ahogy kinéz):

Mivel blogom alapvetően borról szól, ezért arról is beszámolnék, hogy ittunk egy jó kis Heimann Merlot 2011-et hozzá, kítűnő párítás. A meggy, étkocsi és a merlot nagyon jól megy együtt.

2. Tejszínes ragus tészta: A mostani és egykori kollégisták nagy részének főzőtudományában szinte kizárólagos szerepet töltenek be a tészták. Ezzel én is így vagyok. Ha tehettem azért igyekeztem saját ragut készíteni a tésztához, túllépve az egyébként ízletes Maggi/Knorr stb. Bolognai, Milánói és Carbonara (Carbonárának nevezett tejszínes) szószokon. A nagy elhatározás közepette tegnap felelevenítettem a tudományt.

Először is 1 fej hagymát felkockázva olívaolajon megpároltam (minden rendes étel ezzel a mozzanattal kezdődik). Erre rátettem egy kb. 15-20 dekányi füstölt húst felkockázva (származási hely: miskolci piac, ózdi őstermelőtől, kiváló termék, kellően sózva, így külön nem kellett sózni már az ételt). Majd amikor eléggé párolt/ átsült volt a ragualap rátettem egy doboz kukoricakonzervet és egy doboz gombakonzervet (persze a fémdobozok nélkül). Fedőalap párolódott ez a kis egyveleg, kakukkfű és bazsalikom társaságában. Negyedórás rotyogtatás után kb. 3 deci tejszínnel, amibe belekevertem a rétes megkenésére szolgáló tojás maradékát felengedtem a ragut. Ismét adtam hozzá az előbb említett fűszereket: bazsalikom és kakukkfű.

Vasárnapi ebédhez méltó kis ragu keveredett belőle. Pommepomme-nak is ízlett:

 Ehhez az ételhez is dukált egy kis bor. Az egyszerűbb kategóriából választottam, mégpedig Varga Pincészet Balaton Juhfark 2010-et. Asztali bor, ár-érték arányban helyén van. Könnyed bor. Több helyen láttam eléggé negatív véleményt erről a borról utólag (lsd. pl. Borozunk, vagy Élet & Bor). De szerintem egy 500 forint körüli árú bortól nem érdemes burgundiai grand cru minőséget várni.

A nagy sikerre tekintettel lehet, hogy még folytatás következik, főzés fronton is....

Most realizáltam, hogy az elmúlt félévben nem szólaltam meg. Pedig borfronton is sok minden történt velem. Jártam itthon is néhány pincészetben, különös tekintettel Hegyalján (Árvay és társa; Bor-mámor Bénye Erdőbényén Homonna Attilástúl, Karádi-Bergerestűl), de voltam Luxemburgban, Svájcban. A szakmai program mellett volt módom borokat is kóstolni, csekkolni mások tapasztalatait (lásd pl. Tompa doktor írása a Borigo egyik korábbi számában). De mostani bejegyzésem apropója az, hogy október végén ismét barátaimmal összegyűltünk és folytattunk immár hagyományos borkóstolóink sorozatát. Hát van a témában még bőven spiritusz. Többségében magyar borok mellett egy olasz bort is kóstoltunk (Orvieto kegyhelye mellől egy jó kis Est! Est!! Est!!! a Falesco pincészettől)

Az idén ráadásul volt egy nagyon fontos alkalom: a magyar nyelvű görögkatolikus egyházmegye alapításának 100. évfordulója. X. Pius 1912-ben alapította meg az egyházmegyét a Christifideles graeci bullával. A derék görögkatolikus elöljáróknak sikerült a centenárium nagyszerű alkalmához méltó borokat választaniuk, méghozzá a St. Andrea pincészettől: http://www.standrea.hu/hirek/2012-centenariumi-borok-a-vatikanban Napbor Egri Csillagot és Áldás Bikavért. Kitűnőek voltak és a jól megfértek a többi borral. (a teljes borsor itt elérhető). Ráadásul volt egy jubileumi zarándoklat is, ott módom volt Lőrincz Györggyel is találkoznom. Megnyerő, szimpatikus borász. Isten éltesse Őt és a többi általunk kóstolt bor készítőjét!

Feleségem névnapján egy igazán jó helyre kívántunk menni vacsorázni. Persze az anyagi lehetőségek és a visszafogottabb ízlésünk miatt a Michelin csillagos helyek ki voltak zárva, de Gault Milleau szerint 13-14 pontos kategória (Bock, Mák stb.) igenis szóba jött. Ebből a listából választottam a Borkonyhát. A Sas utcán lévő viszonylag fiatal hely a honlapja alapján is nagyon szimpatikus helynek nézett ki és a valóság is igazolt. Finom ételek, széles borkínálat, kedves kiszolgálás és a feleségemnek is tetszett. Ha már minden gasztro kritikus a kákán is csomót keres én is megtenném:

(a) A pincérekben volt kis bizonytalanság, ha pl. valaki a desszerthez nem édes bort akart inni. Erre érdemes lenne felkészülni, ajánlom figyelembe a Herczeg Ágnes Borok a konyhában könyvet vagy éppen a Borigo-ban megjelent hasonló írásokat, teszteket. Vagy egyszerűen csak javaslom az összekóstolásokat. Ilyenen bármikor én is szívesen részt veszek. :o)))

(b) szerintem érdemes otthagyni egy étlapot a vendégeknek, hátha eszükbe jut valami. Ez kimaradt.

Persze kritika ide vagy éppen oda nagyon jó hely. Maradjanak meg sokáig annak!

3 éve gondoltam, hogy elindulok a borkedvelők útján. Ehhez az első lépés az volt, hogy bevásároltam magam az In vino veritas törzsvásárlói közé. 15 ezer forintot egy borra is el lehet költeni, de én inkább 6-7 borra osztottam szét az összeget. A legjobbnak gondoltam bor, amit vettem az egy 2003-as Bock Royal Cuvéé volt. Most megérett az idő, hogy megkóstoljuk. Kedves barátaink látogatására kaptuk elő és nagyon komoly bor, illata rendben, aroma rendben, a vége kicsit kesernyés. De nagyon ott van. Bár nem vagyok profi, de amit a Művelt Alkoholista leírt, azt éreztem is a borral kapcsolatban. Jó bor, jó vétel volt belé fektetni. Még maradt a hűtőben, kortyolgatunk még belőle.

Szerdán megtudtam, hogy a Pannonhalmi Apátsági Pincészet lett az év pincészete. Ennek nagyon örültem. Jó pincészet, és különös lelkisége van. Az Egyházban fontos a bor:

"A szőlő a lélek gyümölcse, következésképpen a bor a lélek itala. A szőlőprésből kicsorduló must (bor) nagyon sok Szőlőszemből csörgedezik, s a szőlőszemek arról a szőlőtőről fakadtak, amely Jézus példabeszédében szerepelt: „ én vagyok az igazi szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők”. A fentiek teszik kristálytisztává, hogy mi nem csak az Úr szőleje vagyunk, hanem az ő szürete is."
 

(Forrás:„A bor a Bibliában és az egyház életében”, in Görög Katolikus Szemle Kalendáriuma 2004, Nyíregyháza 2003, 49-66.)
 

Az egyházi pincészetek nem csak misére, hanem általános fogyasztásra készítenek bort. Számos kolostor szerzetesei nyugaton és keleten dolgoznak borral. Tavaly szerveztem is egy kleriális tematikájú borkóstolót. Németországtól Szlovéniáig voltak borok (borsor itt) és az apropót adó athoszi tétel különösen jó volt.

Az év pincészete apropóján szerda este mi is folytattuk a már korábban megbontott palack Tricolis Cuvéé-t. Továbbra is rendben van. Pannonhalma zászlósbora. Csak így tovább....

 Június elején Erdőbényén töltöttem feleségemmel egy hétvégét. Persze boros élményünk is volt. Homonna Attilánál egy fantasztikusat kóstoltunk. Hordóról, kísérleti tételek sorban. Ez egy külön misét megér. Aztán másnap a fárasztó biciklitúra után Karádi és Berger romkocsmáját is megnéztük. Ismét bensőséges fogadtatás, borászok gyermekei szaladgáltak az udvaron, mi meg benn kóstoltunk. Mindössze 3 tételt, de mindegyik jó volt. Három hónappal később kortyolgatjuk az emlékbe hozott Furmintot. Száraz furmint 2007-es évjáratból. Nem rossz, sőt kifejezetten jó. Érződik a fahordós érlelés, de mégis könnyű. Tetszik. Ilyen borok miatt kezdek kételkedni abban, hogy a vörösbort szeretem jobban.

De még nem dőlt el ez a kérdés....

Több éve foglalkoztat a gondolat, hogy blogírásba fogjak. Borblogot indítok. Ez most elég népszerű dolog. De nem a külső "széljárás", hanem a "megosztás" lehetősége, szándéka indít erre.

 Nem tanultam borászkodást, otthon édesapámtól, nagyszüleimtől kaptam betekintést az egyszerű szőlőművelésbe, borászkodásba, az utóbbi időben pedig olvastam, kóstoltam, vásároltam borokat. Így lassan-lassan ragadt rám a borászkodás és a bor tisztelete.

Alapvetően boros élményeimről szeretnék írni, de persze az Életről is. Hát vágjunk bele! Navigare necesse est....